Az karórám két perc híján hat órát mutatott. Felmentem a kevéske lépcsőn, majd megálltam a Norfoldi Laboratórium üveges ajtaja előtt. Tudtam, hogy mi hol van az épületen belül, hála a két éves gyakorlatomnak. Bár nem igazán jött be ez a fajta munka, azért mégis hasznát veszem most. Emlékszem még a recepciósra, Venkára, aki segített az első napon eligazodni. Még a személyes tapasztalatait is megosztotta velem néhány munkatársammal kapcsolatosan. Ezért tudom azt, hogy Berg allergiás a macska szőrre (szegénynek egy idős macskás néni a szomszédja, és a macskái többször is átjárnak, így vedlési időszakban eléggé betegesen jött be dolgozni), hogy Evra bármit megtenne egy ingyen koncertjegyért, hogy a volt főnököm egy nőcsábász (annak ellenére, hogy felesége van, ezért nem szívesen tartózkodtam vele egy helyiségben hosszabb ideig), hogy a beszállító volt már sitten drog csempészésért (bár azóta leszokott róla...mármint a csempészésről) és hogy a takarító igazából dúsgazdag. Reméltem, hogy ezek közül valamit fel tudok használni, ha véletlen valaki gyanút fogna. Benyitottam az üvegajtón, és abban a pillanatban megállt bennem az ütő. A recepciós asztalnál nem Venka, hanem egy fekete hajú középkorú nő ült. Ez azért volt rossz, mert Venkának be akartam adni, hogy a főnökhöz megyek állásinterjúra (pont jó időpontra rakták ezt az állásinterjút).Bár Venka szó nélkül elengedne, sőt talán még örülne is neki, hogy újra itt dolgoznék, ezt a nőt nem ismerem, így nem tudom, hogy mit tenne, ha megemlíteném az állásinterjút. Lehet, hogy felszólna az főnökhöz, aki hivatkozva az előre megbeszélt időpont nem létezéséről, lehet, hogy szorítana egy kis helyet, ha a recepciós megemlítené a nemem. Ezt megkockáztatva inkább elindultam az emeleti laborokhoz vezető lépcső felé.
- Elnézést! Maga itt dolgozik? - hallottam a hátam mögött a hangját.
Megfordultam és rámosolyogtam.
- Természetesen. - mondtam, és akkor hirtelen beugrott, hogy miért szólított meg. - Oh, a fenébe! Már a legfontosabb dolgot elfelejtettem. Tudja eléggé zűrös ez a nap, azt sem tudom, hol áll a fejem. - Odasétáltam a pulthoz, és elvettem az egyik régi munkatársam, Seri Meng névjegyét, akivel még a hét elején beszéltem, és szerencsére nem ragadt rám az influenzája, ami erre a hétre felszabadította a munka alól. Eddig a vakszerencse támogatott. Reméltem, hogy ez az "akció" végéig így lesz.
- Köszönöm, hogy eszembe juttatta. - mosolyogtam rá, majd megint útnak indultam fölfelé a lépcsőn.
"Szerencse, hogy itt dolgoztam. Már rég lebuktam volna"
A lépcső tetején elfordultam balra, hisz arra voltak a laboratóriumi eredmények. Reméltem, hogy még megvannak az adatok. Mellesleg azért döntöttem a labor mellett, mert könnyebb ide "betörni" mint egy rendőrségre. Végighaladtam a folyosón, minden ajtófeliratot elolvasva.
Kémiai laboreredmények,
Fizikai laboreredmények,
Földrajzi laboreredmények,
Biológiai laboreredmények ,
Természeti katasztrófa-dokumentumok,
Rendőrségi DNS vizsgálatok eredményei
- Ezaz!
Rátapasztottam a fülemet az ajtóra. Mivel nem hallottam semmit, lehúztam a névjegy kódját és benyitottam. Legelöl két asztal foglalt helyet, mindkettőn nyolc-nyolc számítógéppel. A falak mentén szekrények voltak behelyezve. Minden szekrényen öt polc és mindegyik polcon hat doboz volt. Bár máskor egyáltalán nem érdekelt volna, hogy mennyi doboz van, most kicsit azért elbizonytalanodtam, hogy mi lesz ebből. Az ajtó mellett ott lógtak egy fogason a köpenyek. Egyet levettem, (megszokásból) és az egyik asztalhoz mentem. Az órám 18:09 percet mutatott. Tudtam, hogy mikor kell jönni, hisz a legtöbben, akik itt dolgoznak hat órakor indulnak haza. A folyosón nem szúrhattam szemet senkinek, hiszen a köpenyeket mindig ott hagyják a helyiségekbe. A számítógéphez érve örömmel láttam, hogy az egyik üzemképes, és valaki elfelejtette kikapcsolni. Leültem, és néhány perc kutakodás után ráakadtam a kereső programra. "Glam Craig" pötyögtem be a gépbe.
"2683 találat"
Halál oka: tűzbaleset.
"1956 találat"
Beírtam, hogy 27 éves.
"1759 találat"
Kijelöltem, hogy férfi, bár ennek nem volt értelme.
"1758 találat"
Na jó, ezen kicsit meglepődtem. Megadtam, hogy hol született.
"1326 találat"
Születés napja, hónapja.
"894 találat"
Mivel más információt már nem lehetett beírni, egy percig csak ültem, és magamban gondolkodtam, hogy mikor fogok megtalálni egyetlen dokumentumot 894 közül. Nem tudom, hogyan, de eszembe jutott, hogy beírom Craig másik, azaz megváltoztatott nevét.
Glam Hunter.
Néztem, ahogy a betöltés ikon körbe-körbe forog, és azon kaptam magam, hogy az orrom hozzáért a monitorhoz. Gyorsan visszahajoltam, és majdnem felsikoltottam, amikor a gép kihozta az eredményt.
"3 találat"
Már a kezemben éreztem az aktát. Megpróbáltam a teljes régi-új nevével; Glam Craig Hunter.
"1 találat"
Most már tényleg elhittem, hogy a szerencse támogat. Eddig minden sikerült, pedig az elején megmondom őszintén, kételkedtem a terv sikerességében. Rákattintottam arra az egy találatra, és kihozott egy kódot. S2.6.26. Szerencsére tudtam mit jelent, így megkerestem az "S" jelölésű szekrényt. A kettes szám a polcot jelenti, alulról felfelé haladva. Leguggoltam, és pont így vonalban volt a polc a fejemmel. A hatos szám a dobozt jelentette. A polc hátsó sorában lévő, jobb oldali dobozt kiemeltem, és az egyik asztalhoz vittem. Minden dobozba 30 dokumentumot tárolnak, így ki kellett keresnem a huszonhatodikat.
"Glam Craig Hunter" állt a felcímkézett dosszién. Kivettem, és beraktam a nadrágom dereka és saját magam közé, majd jól ráhúztam a pólót. Így volt a legbiztonságosabb, hogy elvihessem, és ne bukjak le. Reméltem, hogy nem szúrják ki egyhamar, hogy elvittem az aktát. Visszaraktam a dobozt a helyére, majd visszaültem a gép elé, és gyorsan kitöröltem a keresés előzményeit. Így nyertem még egy kis idő, amíg rájönnek, hogy mi történt. Kikapcsoltam a gépet, levettem a köpenyt, majd kiléptem a folyosóra. Kis híján beleütköztem az egy emberbe. Egy halk "Sajnálom"-ot motyogtam, és próbáltam az arcomat takarni, de azért láttam, hogy elég furcsán néz rám a férfi. Valahonnan ismerősnek tűnt, de nemigen akartam foglalkozni most ezzel, bár minta a másik fél is így lett volna ezzel. Kissé megijedtem, és amilyen gyorsan csak bírtam leszaladtam a lépcsőn. Visszaadtam a névkártyát, majd elköszöntem, ügyelve a széles mosolyra, és kimentem az épületből. Kint már kezdett besötétedni, és igazán tetszett, hogy érezhettem a közeledő este hűvös szellőjét. A terv sikeres volt. Odasiettem az autómhoz, beszálltam és elhajtottam. Útközben már azon gondolkodtam, hogy mi lehet az aktában. Valahogy rávettem magam, hogy ne vezetés közben nézzem meg az adatokat. Alig vártam, hogy végre hazaérjek, és átnézhessem. Az ajtóban állva egy kicsit még ügyetlenkedtem a zárral, annyira ki akartam deríteni az igazságot. Mikor bejutottam a házba, egyenesen az ebédlőben lévő asztalhoz mentem, csakhogy valaki már ült ott, és erre a valakire egyáltalán nem számítottam.
